Madarak - játékkártya (HAN 7.2.1.)

Fajok: kormorán, búbosbanka, fehér gólya, fenyőrigó, jégmadár, zöldike, szürke légykapó, sárgarigó, nyaktekercs, kerti rozsdafarkú, sárgabillegető, bütykös hattyú, seregély, szürkegém, kuvik, uráli bagoly, sárgafejű királyka, békászó sas, karvaly, egerészölyv, nagy kócsag, törpegém, dolmányos varjú, kenderike, erdei pinty, keresztcsőrű, nagy fakopáncs, barkóscinege, gyurgyalag, fülemüle, guvat, fogoly, császármadár, kék vércse, szalakóta, kakukk, bakcsó, búbocs pacsirta, fekete gólya, hamvas küllő.

Játékszabály: A kártyák 40 madárfajt mutatnak be, és segítségükkel hasznos adatokat tanul-hatunk meg a környezetünkben gyakran előforduló madarakról. Osszuk ki a gyerekek között a kártyákat, majd akárcsak egy hagyományos kártyajátékban, az egyik játékos kártyái közül kiválaszt egyet, és rákérdez valamelyik adatra. Például: mekkora a szárnyfesztávolsága? Az gyűjti össze a kártyákat, akinek a madara a legnagyobb szárnyfesztávolsággal rendelkezik. Abban az esetben, ha valakinek ugyanaz az érték szerepel a játékkártyáján, a kérdező egy következő adatra is rákérdezhet, itt már csak az játszik, aki hátramaradt. A nyertes viszi az összes kártyát. Mindig az teszi fel a következő kérdést, aki az előbbi fordulóban nyert. Ha az adatok nem egy adott értéket mutatnak, hanem egy intervallumot (pl. szárnyfesztávolság: 16-21 cm), akkor mindig az első számot vesszük figyelembe. Feltüntetett adatoknál nagyrészt a nagyobb a nyerő, kivételt képez a táplálék, amely csak plusz információként szerepel a kártyalapon, valamint a telelőhely. A telelőhely esetében a sorrend így alakul: legerősebb kártya az „állandó”, majd gyengébb a „rövid távú vonuló” és a leggyengébb a „hosszú távú vonuló”.  Ha rövid játszmát tervezünk, akkor a nyertes mindig félreteszi az elnyert kártyákat, és a játék végén összeszámolják, hogy ki hányszor nyert.
Tovább tart, ha az elnyert kártyákat visszakeverjük a saját kártyáink közé, és így, ha menet közben esnek is ki játékosok, több ideig lehet játszani a játékot.